Hogyan ismered fel a reményt? Nem egy lineáris folyamat által; a reményt nem lehet kigondolni vagy a erőltetve létrehozni. Inkább valami olyasmiről van szó, ami elérhető számunkra ott legbelül, választhatjuk azt, hogy ez hozzáférhető számunkra és hogy ekként létezünk.
Mi van, ha a remény egy nagyszerűbb jövő energiája, ami üzemanyagként funkcionálhat az életünkben? Amikor bizonytalan és változékony a helyzet, amiben lássuk be, hogy mostanság bőven van részünk, a remény létfontosságúvá válik.
De tisztázzunk valami fontosat: A remény nem egyenlő az optimizmussal. Az optimizmus az a hit, hogy minden megoldódik, a hitet preferálja az éberség és választás helyett.
Ezzel szemben a remény egy dinamikus és tudatos erő. Arról szól, hogy aktívan kinyúlsz és egy olyan módját ápolod a világ szemlélésének, ami az álmaid felé hajt, bármilyen kihívásokkal is kerülj szembe.
És itt van a csavar a dologban: az érem másik oldalán a félelem van. Sokszor oly könnyű belecsúszni a félelembe és elkeseredettségbe ebben a világban. Leginkább azért, mert a félelem a domináns működési mintája a médiának, a politikusoknak, a mozifilmeknek és ha őszinték vagyunk, akkor a legtöbb embernek is, akikkel kapcsolatba lépsz.
A legnagyobb része azoknak a félelmeknek, amiről azt hiszed, hogy a tiéd, nem hozzád tartozik. Napi szinten gyűjtöd be mindentől és mindenkitől, amivel és akivel csak kapcsolatba kerülsz. És néha, a gyengébb paranoid pillanataimban még azt is gondolom, hogy mindez direct van így valamiféle felsőbb hatalmak által.
Ezért van, hogy a félelem elerőtlenít minket; azáltal, hogy aktiválja a szorongásaink agyi pályáit, megnyomorítja a cseelekvéseinket, visszatartva minket azoktól a lehetőségektől, amelyek valójában mindig (mindig!) elérhetőek számunkra. A félelem nem valós. Ez egy megzavarás, hogy elvigye a figyelmünket a reményeinkről és álmainkról.
Ma az a szó, hogy “álmodozó”, már majdhogynem negatív jelentéssel bír, szinte szitokszó. Mintha az álmodozók nem lennének eléggé félősek, ezért megbízhatatlanoknak gondolják őket. De a világot mindig az álmodozók vitték előre! Azok az emberek, akik mernek remélni.
Lássunk csak néhány ismert álmodozót: Nelson Mandela, Rosa Parks, Albert Einstein, Marie Curie, Alan Turing, Amelia Earhart, Raul Wallenberg, Harriet Tubman, Mahatma Gandhi, Steve Jobs és Martin Luther King.
És igen, én is nagy álmodozó vagyok magma is, egy örök elégedetlen. Bárhova is jutok, akárhogy haladok az életemben vagy bármilyen sikerem van, mindig tudom, hogy van ennél több is. Mindig remélem, hogy valami még nagyszerűbb fog megmutatkozni. A barátaim megőrülnek ettől, de ez hajtja előre a saját életem.
Így működik a remény. Egyaránt egy érzelem és egy működési mód. Ahogy az agyunkkal meg tudjuk tapasztalni, úgy tudjuk is, és ez a tudás valahonnan magunkon túlról ered. Két életbevágó rendszer, amely kéz a kézben jár, mindkettő fontos ahhoz, hogy az átalakulás erőtljes eszköze lehessen.
A remény intuitív, érzelmi aspektusa a bizalomban gyökerezik, nem pedig a vakhitben vagy hitben. Ez a fajta bizalom a belső, mély tudásunkon alapszik. Ez a tudás gyorsabb a gondolatnál és abból a kapcsolódásból fakad, amely mindennel, mindenkivel, a tudatossággal és az univerzummal is összeköt minket.
Leegyszerűsítve: ha egy információ, egy irány vagy egy választás könnyű számodra, van egy tér érzete, akkor ez a választás a te tudásoddal kongruens. Bízz benne!
Aztán itt van a dolog funkcionális aspektusa – itt van az, ahol bejön az akaraterő. Arról van szó, hogy legyen meg benned az, hogy kérdésbe mész – a kikövetkeztetés helyett – bármikor, amikor valami olyan történik, amit rossznak gondolsz. Minden egyes kérdéssel lehetőségek bukkannak fel, amik elvezetnek egy választáshoz, ami még több kérdésbe visz és még több lehetőségbe. Magyarul, a remény folyamatosan áramlik, táplálja az életet és hajtja előre.
A remény nem csak az egyénekben lakozik, hanem egy közös élmény és közös teremtés, amitől még figyelemre méltóbb az egész!
A reményt tápláljuk és megsokszorozzuk, ha közösen reménykedünk. Pont, mint a félelem. Ezt is be tudjuk venni egymástól. És miközben ezt tesszük, a remény növekszik és egyéni és társadalmi szinten is alapvető változásokat indít be.
Minden egyes alkalommal, amikor felteszel egy kérdést, ahelyett, hogy kikövetkeztetésbe mennél – a reményt táplálod.
Minden egyes alkalommal, amikor megbízol a saját tudásodban, ahelyett, hogy a félelemből működnél – a reményt táplálod.
Minde egyes alkalommal, amikor felteszed a kérdést, hogy mi más lehetséges – a reményt táplálod.
Szóval amikor legközelebb reményvesztetet leszel, tegyél fel néhány kérdést:
Mi a jó ebben, amit nem veszek észre?
Mi olyan izgató számomra ebben a változásban, amit nem vagyok hajlandó elismerni?
És mi más lehetséges itt, amit még nem kezdtem el felfedezni?
Esetleg írd be ezeket a kérdéseket egy jegyzetbe a telefonodba, hogy mindig kéznél legyenek. És jegyezd meg: vészhelyzet esetén, tápláld a reményt!
Eredeti cikk: Dr. Dain Heer, Brainz Magazine, 2024. szeptember 2.
https://www.brainzmagazine.com/post/in-times-of-emergency-feed-hope
Fordítás: Zöldhullám – Takács Györgyi
