Hogyan kérdezz rá a gyereknél, hogy hogy érzi magát?

Hogyan kérdezz rá a gyereknél, hogy hogy érzi magát?

Nekünk, szülőknek az egyik legfontosabb dolog a gyerekeink mentális egészsége, de most egy kicsit mélyebben foglalkozunk ezzel. Az Öngyilkosság Megelőzés Világnapja és a Mentális Egészség Napja alkalmából még inkább aktuális ez a téma. Aggasztó belegondolni, hogy gyermekeinknek nap mint nap pszichés kihívásokkal kell megküzdeni, hiszen tudjuk, hogy évek hosszú tapasztalata kell ahhoz, hogy valaki tisztába kerüljön a saját mentális állapotával. Riasztó adat, hogy Ausztráliában a 15-24 évesek közötti halálozás vezető oka az öngyilkosság és nincs ez másképp a többi nyugati országban sem.

Dr. Dain Heer, nemzetközi előadó és bestseller könyvek írója iskolákban dolgozott 6-18 éves gyerekekkel, hogy segítse őket túllendülni azokon a pszichés problémákon, melyekkel korábban saját maga is küzdött, ideértve a mély depressziót és az állandósuló öngyilkossági gondolatokat.

„Tapasztalataim szerint életünk során szinte mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, ahol pszichés kihívásokkal kell megküzdenünk.” – mondja Dain. „Egészen kicsi kortól kezdve kell elkezdeni azt, hogy megerősítjük a gyerekeinket abban, hogy higgyék el, nem kevesebbek másoknál és az, amiben a többiektől különböznek épp az erősségeiket rejti.”
Dain módszere önmaguk megerősítéséről abban segít, hogy a gyerekek és a tinédzserek körében leginkább jellemző két negatív pszichés hatással sikeresen meg tudjanak küzdeni. Ezek a barátok és az online zaklatás. Dain szerint a tinik leginkább azért követnek el öngyilkosságot mert egyedül érzik magukat, úgy érzik, hogy sehova nem tudnak beilleszkedni vagy nincs senki, akivel beszélni tudnának. Ezért a pozitív és következetes kommunikáció az, amivel pozitív hatást lehet elérni és mindez egyetlen kérdéssel kezdődik.

„Nyitni a gyerek felé, elkezdeni a párbeszédet oly egyszerű, mint feltenni egy kérdést. Ezután már csak érdeklődőnek kell lenni a válaszok iránt, amit hallani fogunk.” – mondja Dain. „Felejts el mindent azzal kapcsolatban, hogy kinek van igaza, vagy, hogy a gyereked miért nem jó – mindez romboló hatással lehet az önérzetére. Az is fontos, hogy ne ítélkezz se magad se a gyereked fölött. Jellemző, hogy általában pont azok miatt a dolgok miatt ítéljük el leginkább a gyerekünket, amit magunk is elkövettünk. Inkább kérdezgesd, mint beszélj hozzá, így megtanulja, hogy ha bármi van, hozzád fordulhat.”

Ha el se tudod képzelni, hogy lehetne a gyerekeddel egy pozitív beszélgetést kezdeményezni, próbáld ki ezeket a kezdő kérdéseket:
– Hogy vagy?
– Mi történt ma a suliban?
– Beszélhetünk arról, hogy mi van veled mostanában?
– Látom, hogy ki vagy X, Y és Z miatt és sajnálom, hogy nem szakítottam rád időt korábban. Mostantól jobban fogok erre figyelni.
– Itt vagyok neked és hálás vagyok azért, hogy pont te vagy a gyerekem. Szeretném, ha beszélgetnénk, de csak ha te is szeretnéd.

Ha a kezdő beszélgetéshez nehezedre esik megtalálni a megfelelő helyet és időt, esetleg írj neki egy üzenetet és tedd bele az uzsonnás dobozába vagy tedd a párnájára. Ezt három-négy napon át ismételd meg nyugodtan, mondja Dain, míg mindketten nem tapasztaltok változást a viszonyotokban.

„Őszintén kérem a szülőket, hogy éljék bele magukat a gyerekeik helyébe és fogadják el azt, hogy nem akarnak majd semmiről se nyíltan beszélni, ha azt érzik, hogy már előre el vannak ítélve miatta.” – mondja Dain. „Ugyanakkor, ha a gyerek valami olyan miatt ítéli el magát, amit te nem ítélsz el, akkor szívesen elmondja, hogy kiadja magából, mert tudja, hogy ezt biztonsággal megteheti.”

Szülőként az a feladatunk, hogy felismerjük a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy a gyerekünk komolyabb mentális kihívásokkal küzd. Az elvonulás, a dühkitörések, az ok nélküli sírás és a kritikára adott irracionális reakciók mind olyan dolgok, amikre fel kell kapja a fejét egy szülő és igen, néhány esetben szükséges lehet szakember bevonása is a probléma megoldásába.

„Az idősebb gyerekek esetében az elvonulás úgy is megnyilvánulhat, hogy nem akar a családdal és a szülőkkel időt tölteni” – mondja Dain. „Ráadásul, ha valamit felhánytorgatsz neki – például felelősségre vonod, hogy miért nem vitte ki a szemetet – és erre irracionálisan reagál, nos általában ez azt jelenti, hogy valami nem oké az életében.”

Ha nagyon dühbe jön vagy sötét gondolatai vannak, akkor mindenképp szakember bevonására van szükség. Mindenütt vannak olyan szervezetek, ahol szakemberektől lehet tanácsokat kérni és segítenek mindkét félnek abban, hogy kiadja magából azt, ami a lelkét nyomja, így aztán jobban fog menni majd a kommunikáció is egy mással. Megfontolandó az is, hogy kapcsolatba lépj a gyerek iskolájával. Általában az iskoláknak is megvan a maguk eszköze arra, hogy a diákjaikat és családjaikat segítsék ilyen helyzetekben.

„Azt üzenem a szülőknek, hogy arra törekedjenek, hogy ne csak a gyerek barátai legyenek, hanem az inspirációforrásaik is” – mondja Dain. „Ebbe az is beletartozik, hogy nyíltan kezeljük a saját nehézségeinket, saját magunkat sem ítéljük el keményen. Emlékeztetőül: ha azt gondolod, hogy nem vagy jó szülő, az semmi másra nem jó, minthogy elkülönítsen téged a gyerekedtől.”

Időbe telik jó kapcsolatot kialakítani a gyerekünkkel, különösen olyat, amelyre számíthat majd, amikor a saját kihívásaival kell megküzdenie, úgyhogy ne ítéld el se magad, se a gyereked, ha nem történik rögtön változás az erőfeszítések ellenére.

„Most kezdj el kommunikálni vele” – mondja Dain. „Idővel azt látod majd, hogy nyitottabbá és boldogabbá válik és tudni fogja, hogy olyan valaki vagy, akinek bármit elmondhat. Az a gyerek amelyik tisztában van ezzel, mindegy mi történik vele, már nincs egyedül.”

Eredeti cikk, Dr. Dain Heer 2020. szeptember 8.

https://www.havenmagazine.com.au/how-to-ask-your-child-r-u-ok/

Fordítás: Zöldhullám – Takács Györgyi