Mindannyian azt szeretnénk, ha a gyerekeink képességeik teljében, boldogan és magabiztosan nőnének fel – de mit is értünk pontosan ez alatt? Ebben a valóságban úgy tűnik, azt hisszük, hogy ha elérjük, hogy a gyerekek társadalmilag kompatibilisek legyenek, jól teljesítsenek az iskolában, akkor az életben is megállják majd a helyüket. Valahogy azt gondoljuk, hogy az a képességük, hogy mások elfogadják őket, hogy beilleszkedjenek, hogy jól funkcionáljanak az éppen aktuális struktúrák elvárásai szerint, az garancia lesz a sikerre. Ennek ellenére a gyakorlatban valahogy ez mégsem működik.
Mi van, ha önmagad elismerése lesz éppen az, ami elhozza azt a változást, amire minden gyereknek, akivel foglalkozol, valójában szüksége van?
Mi van, ha a gyerekek képességeinek elismerése valami teljesen mást jelent ahhoz képest, amit eddig gondoltál vagy amit eddig bevettél erről? Mit is jelent ez pontosan és milyen lépéseket lehet tenni ezügyben?
Van három tévhit a gyerekekkel kapcsolatban, de van, amit másképp csinálhatsz azért, hogy valójában felvértezd a gyerekeket arra, hogy a saját életük vezetői és saját jövőjük teremtői legyenek.
Első tévhit: Nálad kell legyen az irányítás, mint szülő, tanár, szakértő, vagy felnőtt
Amikor gyerek voltál és az emberek próbáltak téged irányítani, mennyire tetszett ez neked? Jobbá tette az életed? Vagy épp ellenkezőleg, ellenállást és harcot váltott ki belőled? Az van, hogy amikor harcolunk és ellenállunk, akkor pont nem azt választjuk, ami nekünk a legjobb lenne, hanemcsak reagálunk valamire, valami ellenében cselekszünk. Mi lenne, ha ahelyett, hogy te vagy az, aki irányítani próbál, te lennél az, aki a tudatos próbál lenni? Mit is értek ez alatt? Először is, lépj egy nagyot és légy az, aki a saját életét irányítja, mindenben a legnagyobb lehetőséget lásd meg, ne korlátozd be magad, ne tedd magad rosszá, ne ítéld meg magad, de mást vagy másvalakit sem. Hajlandónak kell lenned tudni azt, mi működik neked és követni az éberséged, hogy ne igazodj másokhoz és ne másra reagálj. Ha a saját életed vezetőjévé válsz, az vonzó példa lesz a gyerekek számára is, hogy hasonlóan viszonyuljanak a saját életükhöz.
Második tévhit: A gyerekek semmit se tudnak és mindent meg kell nekik tanítani
A gyerekek tulajdonképpen sokkal több mindenre éberek a környezetükből, mint amit mi elismerünk velük kapcsolatban. Ha elismerjük azt, amire a gyerekek éberek, az megadja nekik azt a felhatalmazást, hogy meglássák a saját képességeiket, hogy meglássák, milyen csodálatosak és hogy elismerjék azt a hozzájárulást, amik ők a világhoz. Mit mondunk általában a gyerekeknek? Hogy micsoda hozzájárulások a világhoz, vagy inkább azt szajkózzuk nekik, hogy ők kicsik, tehetetlenek, korlátjaik vannak, pénzbe kerülnek és micsoda felelősség ez nekünk. Arra ösztönözni őket, hogy elismerjék, amit eleve tudnak egyszerű pedig. Megtehetjük olyan kérdésekkel, mint hogy „Mit tudsz te erről?”, „Tudsz nekem segíteni?”, „Mit szeretnél teremteni?”, „Szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy ez vagy az megvalósuljon?”, „Mi az, amit tudsz, ami megengedné, hogy valami sokkal könnyebben megvalósuljon?”. Ha hajlandó vagy a gyerekeket sokkal többször megkérdezni arról, amit tudnak, ahelyett, hogy azt mondod nekik állandóan, hogy ők ezt nem tudhatják vagy nem lehetnek valamihez hozzájárulás, azzal elkezdődne a felhatalmazás, hogy magukat sokkal értékesebbnek lássák.
Harmadik tévhit: Meg kell őket védeni a világtól amíg meg nem nőnek annyira, hogy tudnak magukra vigyázni
Ez tulajdonképpen a legrosszabb, amit egy gyerekkel tehetsz. Az egyetlen valós védelem az éberség. Ha hajlandó vagy éber lenni dolgokra, akkor tudod, mit kell elkerülni, mielőtt az megtörténne. Látod, hogy mi az, és tudod, mit válassz, vagy tudod mit teremts, ami neked működik, és nem ellened hat. Hogyan segítsd egy gyerek éberségét? Kérdezz, és hagyd, hogy válasszon – és engedd, hogy olyat válasszon, amivel esetleg te nem értesz egyet. Az éberség ajándéka a legnagyobb ajándék, amit magadnak és másoknak adhatsz. A választás éberséget teremt. Kérdésekkel támogasd a gyerekeket abban, hogy hozzáférjenek ahhoz, amit tudnak, hogy a választásaik mit fognak nekik teremteni. Például, ha valamit szeretnének csinálni, kérdezd meg: „Ha ezt választod, az mit fog teremteni?”, vagy „Ha ezt nem választod, az mit fog teremteni?” és engedd meg, hogy ráérezzenek, az egyes választások mit fognak nekik teremteni a világukban. És aztán engedd meg, hogy válasszanak. Sajnos éberséget nem lehet másoknak adni, azt csak maguknak tudják megteremteni, éppen ezért tanácsot adni, kioktatni és arra bírni a gyerekeket, hogy a te hibáidból tanuljanak, soha nem fog működni!
A legfontosabb, hogy ha saját magad képességeit nem ismered el, akkor nem fogod tudni ezt elérni a gyerekeidnél sem. Mi van, ha önmagad elismerése lesz éppen az, ami elhozza azt a változást, amire minden gyereknek, akivel foglalkozol, valójában szüksége van?
Eredeti bejegyzés: https://www.access-consciousness-blog.com/2015/08/3-myths-about-empowering-kids/
Fordítás: Zöldhullám – Takács Györgyi