Kétszer kellett elolvassam, mikor megláttam az egyik barátom, Takács Györgyi posztját a Facebook-on, amelyben arról tudósít, hogy valahol a Ferenciek terén Access Bars kezelésekkel foglalkozik. Egy ideje már nem találkoztunk és persze egyáltalán nem tudtam, hogy mostanában mi van vele. Elolvastam a blablát, alig érdekelt, de mivel elkötelezetten hiszek abban, hogy támogatnunk kell az ismerőseink vállalkozásait attól függetlenül, hogy az mennyire furcsának vagy akár nevetségesnek tűnik; befoglaltam magamnak egy időpontot. De mi ez az Access Bars? Nekem úgy tűnt, hogy a bárok azok blokkok, az access meg az, ahogy ezeken a blokkokon túljutunk, úgyhogy készen is álltam a dologra. De igazán fogalmam sem volt, hogy mi is van mindemögött. Vagy éppen ki. Gyorsan beütöttem a Google-ba, ahonnan megtudtam, hogy Gary M. Douglas alapította az Access Consciousness™-t és Dr Dain Heer volt az, aki segítségével ezt az egészet létrehozta. Hallgasd meg, hogy mit mondanak ők maguk a létrejöttéről a Voice Amerika Access Consciousness Radio Show-ban. Ők jobban elmagyarázzák, mint én tudnám.
Leírhatnám, hogy Douglas gyakorlatilag lecsatornázta az eszközöket és technikákat, amelyek az AC alapját jelentik, de ha ezt tenném, azzal csak azt érném el, hogy sokatokat egyből eltántorítanék, úgyhogy inkább nem teszem ezt. Vagy leírhatnám, hogy Heer szerint, ha a tisztító mondatot ismételgeted – Helyes, helytelen, jó, rossz, POC, POD, mind a kilenc, rövidek, fiúk és túlontúl – akkor pozitív változásokat érsz el majd az életedben.
De ha ezt így leírnám, biztosan azt gondolnád, hogy végképp megbuggyantam.
E helyett inkább leírom, hogy mi történt mikor kipróbáltam.
Györgyi azt magyarázta, hogy ez olyan, mint mikor a számítógépeden megnyomod a restart gombot. Néha én is ezt teszem, mikor túl sok program fut egyszerre és túl sok mindent próbálok egyszerre csinálni. Az egész rendszer leáll és semmit se csinál végül, úgyhogy újra kell indítsam. Mikor visszajön, minden megint szépen működik, ahogy kell. Ezt így megértettem. Mostanában nehéz időszakon mentem keresztül, sok döntést kellett hozzak. Kissé zombi állapotba is kerültem, csináltam a dolgom, amolyan robotpilóta üzemmódban, de csak azt, amire tényleg szükség volt. A minimumot csináltam és még így is, alig maradt energiám bármi másra. Valamit változtatnom kellett, de nem tudtam, mit és hogyan.
Van egy csomó minden, amit nem tudok. Nem tudtam példának okáért, hogy a fejen van 32 pont, amit arra lehet használni, hogy a blokkokat kioldja, amik meggátolnak abban, hogy tiszta fejjel gondolkodj. Ezek a pontok raktározzák el az összes gondolatot, hitrendszert, érzelmeket stb., amiket az élet során összeszedsz. Ezek felhalmozódnak és egyszer csak túl sok lesz belőlük, ezért például korlátoznak téged és hasonlók. És ha jól értelmezem, Access Consciousness abban segít, hogy hozzáférj a korlátjaid közötti térhez.
Egy szó, mint száz, készen álltam. Csak annyi volt a dolgom, hogy lefeküdjek és egy órát pihenjek.
Jól hangzik, nem? Sokaknak, biztosan. De én nem vagyok az a lefekvős és belazulós fajta. A hátam fáj. Kényelmetlen lesz egy idő után. Állandóan forgolódok. Az agyam bepörög, elönti az a sok minden, ami kéne legyen, lehetne vagy lesz majd. De ez, ez az Access Bars kezelés, ez egy akkora utazás volt!
Ahogy Györgyi az ujjaival pozíciókat váltott a fejemen, a testem más és más része reagált. Volt, hogy úgy láttam, hogy a törzsem vastag, királykék szőrme borítja, máskor az egész fejem belülről forgott, mint egy mosógép, amelyben a gondolataim és érzelmeim voltak a mosnivaló ruhák. Egy ponton úgy éreztem, hogy 45 fokban eldőlök, de moccanni se mertem, hogy nehogy tovább dőljek. Néha meg a karjaim és lábaim teljesen érzéketlenné váltak. És mindezt kívülről néztem, mintha valaki mással történne, mégis éreztem mindent pontosan. Őrület az egész.
Később utánanéztem, mások mit tapasztaltak a kezelés alkalmával.
Györgyi semmit se ígért. Mindenkinek másképp működik és mindenkire más hatással van – mondta. Én egy szerda este mentem a kezelésre, miután egész nap egy workshopot tartottam. Fáradt voltam. Nagyon fáradt. A kezelés után még találkoztam valakivel, akivel együtt vacsoráztunk és egy másik baráttal még megittunk aznap valamit. Aztán hazamentem és ágyba kerültem. Másnap éberen ébredtem. Nagyon éberen. Olyan éberen, amilyen nem voltam hetek óta. Aznap is tartottam egy workshopot és ahelyett, hogy úgy vonszoltam volna oda magam, szinte szökelltem, ahogy mentem és majdhogynem idegesítően jókedvű voltam. A koncentrációs képességem javult. A gondolkodásom tisztult. Az energiaszintem megnőtt. Három nappal később, még mindig jóval tisztábban gondolkodom, mint hetekig azelőtt. A toleranciaszintem is nő, és nem húzom annyira könnyen fel magam. Teszem a dolgom, de nem úgy, hogy muszáj, hanem úgy, hogy kedvem van hozzá.
Jövő héten megint Budapesten leszek, vannak elintéznivalóim, és megint bejelentkeztem Györgyihez, de most MTVSS testkezelésre. Fel kell tuningolni az immunrendszerem.
Ha olyan sehogy se érzed magad a bőrödben, de nem tudod miért, és csak úgy teszed a dolgod, de lélektelenül, nem úgy, ahogy szoktad, akkor gondolj erre a lehetőségre. Györgyi a Ferenciek téri WakeUp Community Centerben kezel vagy házhoz is megy. Keresd meg. Mit veszíthetsz? Legfeljebb a szorongásaid. 🙂
Eredeti blogbejegyzés: